A tarokkozás a XIX. század legnépszerűbb játékai között szerepelt, a nagypolitika és a művészvilág,
illetve a vidéki intelligencia (jegyzők, jogászok, körorvosok, vasúti tisztek, plébánosok, pedagógusok)
mindennapos délutánjait-estéit színesítette. Az utánpótlást a pesti és vidéki egyetemek diákjai,
kávéházak, polgári- és tiszti kaszinók közönsége, no meg a tisztes családi kör biztosította. Legendás
tarokkjátékosok voltak többek között Kossuth Lajos és baráti köre, továbbá Tisza Kálmán, Jókai Mór,
Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond és Németh László is.
(Jobbról balra: Mikszáth Kálmán, Pulszky Károly, Podmaniczky Frigyes, Beöthy Algernon, Odescalchy Gyula, Tisza Kálmán, Jókai Mór, Csernátony Lajos, Nedeczky István, Gajári Ödön, Sváb Károly)
A XX. században a Jókaiék által játszott tarokk továbbfejlesztésével Magyarországon szélesen
elterjedt az un. Paskievics-tarokk, később egyre jobban tért hódított az un. illusztrált tarokk;
egészében a magyar tarokk játék az Európában játszott változatok között a legrangosabb helyet vívta
ki. Mindemellett a tarokk kártyajáték az utóbbi évtizedekben komoly veszélybe került azáltal, hogy az
idősek játékává vált. A közelmúltban jelentős változások történtek a világban, a fiatalok értékrendje,
érdeklődése sok tekintetben egészen más, mint elődeiké. Gyorsabban is változnak, vonzódnak a
tömegkommunikáció által diktált divatokhoz. Köztük nem kevés „trendi”, azaz az ifjúság számára
vonzónak mondható. Ilyen körülmények között kell megtalálnunk azokat az elemeket, amelyekkel a
fiatalok egy részének kedves, kellemes társasági időtöltést, illetve izgalmas, fiatalos kihívást jelenthet
a tarokk játék. Ennek birtokában jó esélyünk lehet arra, hogy ügyesen kapcsolt, társított elemként a
résztvevők a tarokkozást megismerjék és az szabadidős tevékenységük visszatérő részévé váljon.
Kultúránk egyik nemzetközileg is kiemelkedő gyöngyszeme – a legszellemesebb kártyajáték, a tarokk
– rövid időn belül eltűnhet, ha nem kap sürgősen jól megalapozott, hatékony segítséget! Tudatában
vagyunk annak, hogy nem könnyű ez a vállalkozás, tekintettel a fiatalok gyorsan változó világára. Az
biztos, hogy az ifjúság értékrendjében kell megtalálni a megoldást! Mindemellett nem
késlekedhetünk, „az utolsó órában vagyunk!”, el kell kezdeni és – a fiatalokkal együttműködve –
kitartóan folytatni kell a kincsmentő tevékenységet, nem kampányszerűen, hanem több évre szóló
átgondolással.